44

 

 

 

Maria és Altaïr odaért a vár pereméhez, és kezdtek olyan orgyilkosokkal — a Testvériség tagjaival — találkozni, akik ismerték őket. De a találkozások távolról sem voltak barátságosak. Az egyikük már majdnem úgy haladt el mellettük, hogy semmi jelét nem adja az ismeretségnek, de Altaïr megállította.

— Testvér! Beszélj velünk egy kicsit!

Az orgyilkos kénytelen-kelletlen feléjük fordult, de az arckifejezése komor volt.

— Mily okból beszélnék veletek? Hogy csomóba köthesd az elmémet azzal az ördögi tárggyal?

Azzal gyorsan elsietett, nem volt hajlandó többet mondani.

Ám azonnal követte egy másik orgyilkos. Láthatólag ő is igyekezett elkerülni a találkozást az exmentorral és feleségével.

— Jól vagy, testvér? — köszöntötte Altaïr. A hangjában volt valami kihívó.

— Ki kérdi ezt? — kérdezett vissza a másik udvariatlanul.

— Nem ismersz meg? Én vagyok az, Altaïr.

Az orgyilkos ferde pillantást vetett rá.

— Ez a név üresen cseng, te pedig... a semmivel vagy egyenértékű. Inkább beszélgetnék a széllel, az is többet jelentene.

Minden ellenállás nélkül jutottak el a várudvarig. Amikor odaértek, megértették, hogy miért engedték be őket egyáltalán. Hirtelen körbevették őket sötét ruhás, a bitorló mentorhoz, Abbászhoz lojális orgyilkosok, és látszott rajtuk, hogy bármikor képesek lesújtani rájuk. Majd felettük egy mellvéden maga Abbász is megjelent, arcán gúnyos mosollyal jelezve, hogy ki az úr.

— Hadd beszéljenek csak! — parancsolta szenvtelen hangon. Majd Altaïrhoz és Mariához szólt. — Miért jöttetek ide? Miért tértetek vissza oda, ahol nem látnak benneteket szívesen? Hogy még jobban meggyalázzátok ezt a helyet?

— Fiunk haláláról akarjuk megtudni az igazat — válaszolta Altaïr nyugodt, erős hangon. — Miért halt meg Szef?

— Az igazságot akarod, vagy ürügyet a bosszúra? — kérdezett vissza Abbász.

— Ha az igazság ürügyet szolgáltat, cselekedni fogunk — vágta rá Maria.

Ettől a replikától Abbász egy pillanatra elgondolkodott, majd halkabban folytatta.

— Add át az Almát, Altaïr, és elmondom, miért kellett a fiadnak meghalnia.

Altaïr biccentett, mintha valami titokról értesült volna, és az összegyűlt Orgyilkos Testvériséghez fordult. Erőteljesen felemelte a hangját.

— Ó, máris kiderült az igazság! Abbász saját magának akarja az Almát! Nem azért, hogy megnyissa, hanem azért, hogy uralja az elméteket!

Abbász gyorsan válaszolt.

— Harminc éve őrzöd azt a tárgyat, Altaïr. Élvezed a hatalmát, magadnak tartod meg a titkait. Megrontott téged!

Altaïr körbenézett az arctengeren. A többség ellene volt, néhányan — csak kevesen — kételkedni látszottak. Elméje gyorsan dolgozott. Kieszelt egy tervet, amely talán be is válhat.

— Ám legyen, Abbász. Vedd el!

Azzal elővette az Almát az oldaltarsolyából, és magasra emelte.

— Hogyan? — ütközött meg Maria.

Abbász szeme felcsillant az Alma láttán, de egy pillanatig habozott, mielőtt intett a testőrének, hogy induljon, és vegye ki Altaïr öreg kezéből.

A testőr közelebb ment. Amikor már Altaïr mellett állt, megszállta egy démon. Derült arckifejezéssel a volt mentorhoz hajolt, és a fülébe súgta:

— Én végeztem ki a fiadat, Szefet. Mielőtt megöltem volna, azt hazudtam neki, hogy te magad parancsoltad a halálát!

Nem látta a villanást Altaïr szemében. Öntelten locsogott tovább, és szinte vissza sem fojtotta a nevetést.

— Szef úgy halt meg, hogy azt hitte, elárultad!

Altaïr ekkor égő szemekkel fordult felé. Kezében az Alma egy kitörő csillag fényével lobbant fel.

— Áááá! — üvöltött fel fájdalmasan a testőr. Az egész teste vonaglani kezdett. Keze a fejéhez kapott, kaparni kezdte a halántékát. Mintha megpróbálná letépni a fejét a testétől, hogy véget vessen az agonizálásnak.

— Altaïr! — kiáltotta Maria.

De Altaïr nem hallgatott rá. Szemében sötét düh ült, miközben a testőrt mintha valami láthatatlan erő ragadta volna hatalmába. Bár próbált ellenállni az őt irányító ingernek, övéből előhúzott egy hosszú kést, remegő kézzel felemelte, és már készült a saját torkába mártani.

Maria megragadta férje karját, megrázta, és ismét kiáltott.

— Altaïr! Ne!

Szavai végre hatásosak voltak. Egy pillanat, és a láthatólag megviselt Altaïr kiszabadult az őt rabul ejtő révületből. A szeme visszanyerte szokásos színét, az Alma pedig kialudt, sötéten, tompán feküdt a kezében.

A testőr viszont, miután megszabadult a külső erőtől, megrázta magát, mint egy kutya, a dühtől és rettegéstől őrülten nézett körbe, majd szörnyű átkot kiáltva Mariára vetette magát, és mélyen a hátába vágta a kését. Majd hátralépett, nem húzta vissza a kést. Maria ajkát halk kiáltás hagyta el. Az orgyilkosok egész csapata kővé dermedten állt. Abbász maga nyitott szájjal bámult, hang nem jött ki a torkán.

Altaïr mozdult meg elsőnek. A testőrnek úgy tűnt, mintha egykori mentora szörnyű lassúsággal bocsátaná ki rejtett pengéjét. A penge pattanása olyan hangosnak hatott, mint egy naptól felhevült kő szétpattanása. A testőr látta, hogy a penge közelít hozzá, az arcához, egyre közelebb, másodpercről másodpercre. Ám aztán oly vad sebességre váltott, hogy úgy érezte, kettészeli az arcát a szeme között. A feje felrobbant, majd már nem volt a helyén semmi.

Altaïr a másodperc töredékéig megállt, nézte, ahogy a testőr a földre dől, a vér kilövell a fejéből a szétroncsolt szeme között, majd elkapta zuhanó feleségét, és finoman lehelyezte a földre, amely, tudta, nemsokára magába fogadja. Szívében jégcsap nőtt, ahogy lehajolt hozzá, arcuk olyan közel került egymáshoz, mint a csókra készülő szerelmeseké.

A csend páncélként borult rájuk. Maria beszélni próbált. Altaïr feszülten hallgatta.

— Altaïr. Szerelmem. Legyen erőd.

— Maria... — a hangja nem volt több gyötrelmes suttogásnál.

Majd ismét felemelkedtek körülötte az iszonyatos hangok, a por és az illatok, átütve a védőpáncélt. Mindet túlharsogta Abbász süvítő hangja:

— Megszállott! Öljétek meg!

Altaïr felegyenesedett, kihúzta magát, és lassan hátralépett.

— Vegyétek el tőle az Almát! — üvöltötte Abbász. — Most!

Jelenések
titlepage.xhtml
jacket.xhtml
Oliver Bowden - Jelenesek_split_000.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_001.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_002.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_003.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_004.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_005.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_006.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_007.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_008.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_009.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_010.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_011.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_012.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_013.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_014.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_015.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_016.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_017.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_018.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_019.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_020.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_021.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_022.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_023.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_024.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_025.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_026.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_027.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_028.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_029.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_030.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_031.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_032.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_033.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_034.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_035.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_036.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_037.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_038.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_039.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_040.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_041.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_042.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_043.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_044.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_045.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_046.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_047.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_048.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_049.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_050.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_051.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_052.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_053.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_054.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_055.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_056.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_057.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_058.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_059.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_060.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_061.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_062.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_063.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_064.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_065.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_066.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_067.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_068.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_069.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_070.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_071.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_072.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_073.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_074.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_075.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_076.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_077.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_078.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_079.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_080.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_081.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_082.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_083.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_084.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_085.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_086.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_087.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_088.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_089.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_090.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_091.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_092.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_093.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_094.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_095.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_096.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_097.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_098.htm
Oliver Bowden - Jelenesek_split_099.htm